Projektek

A varsági tájban még megtalálhatóak olyan nem műépítészeti építmények, amelyekről első ránézésre felismerhetőek azok az erények, amelyek sok mai “műépítészeti” alkotásból hiányoznak. Ezek a mindenféle túlzástól és fölöslegesen ráaggatott esztétizálástól mentes, az adott építési feladatra összpontosító épületek, a fában, mint építőanyagban rejlő lehetőségekre koncentrálnak, a tömegek kompakt, de érzelmes formálását tartják szem előtt és a telepítésük érzékenyen reagál az adott helyszínre.

Ezek az építmények szépsége olyan, akár Adolf Loos “Építészet” című esszéjében leírt parasztházaké: “Mintha nem is emberi kéz alkotásai lennének, mintha Isten műhelyéből kerültek volna ki, hasonlóan a hegyekhez és a fákhoz, a felhőkhöz és a kék éghez…”

A fenti gondolatokból eredeztetjük a nyaraló épületet a hely atmoszférájából immár tudatos, ugyanakkor tulzásoktól mentes, tárgyilagos építészeti alkotásként. A feszes alaprajzi rendszerben történt beharpásokban jön létre a kapcsolat a ház és a természet között, az alsó két szinten közvetlenül-bejárat formájában, a harmadik emeleti terasznál -a fenyőkkel történő vizuális kapcsolat által.